<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01//EN" "http://www.w3.org/TR/html4/strict.dtd">
<p><span style="font-weight: bold;">A HÜLLŐK</span></p>
<p><span style="font-weight: bold;">1.<a href="file:///F:/Informatika/hullok.html#osztalyozas">Osztályozás</a></span></p>
<p><span style="font-weight: bold;">2.<a href="file:///F:/Informatika/hullok.html#evolucio">Evolúció</a></span></p>
<p><span style="font-weight: bold;">3.<a href="file:///F:/Informatika/hullok.html#keringes">Keringés</a></span></p>
<p><span style="font-weight: bold;">4.<a href="file:///F:/Informatika/hullok.html#legzorendszer">Légz&odblac;rendszer</a></span></p>
<p><span style="font-weight: bold;">5.<a href="file:///F:/Informatika/hullok.html#kivalasztas">Kiválasztás</a></span></p>
<p><span style="font-weight: bold;">6.<a href="file:///F:/Informatika/hullok.html#idegrendszer">Idegrendszer</a></span></p>
<p><span style="font-weight: bold;">7.<a href="file:///F:/Informatika/hullok.html#szaporodas">Szaporodás</a><br>
</span></p>
<p>A <b>hüll&odblac;k</b> <i>(Reptilia</i> vagy <i>Sauropsida)</i> négy lábú magzatburkos állatok. Négy ma élő; rendjük ismeretes:</p>
<ul>
<li>tekn&odblac;sök <i>(Testudines)</i> – megközelít&odblac;leg 300 faj</li><li>krokodilok <i>(Crocodylia)</i> – krokodilok, <span class="new">kajmánok</span>, aligátorok és <span class="mw-redirect">gaviálok</span>: 23 faj</li><li>felemásgyíkok <i>(Sphenodontia</i> vagy <i>Rhynchocephalia)</i> – hidasgyíkok vagy tuatarák: 2 faj</li><li>pikkelyes hüll&odblac;k <i>(Squamata)</i> – gyíkok, kígyók és ásógyíkalakúaák <i>(Amphisbaenia)</i>: megközelít&odblac;leg 7600 faj</li>
</ul>
<p>A hüll&odblac;k az Antarktisz kivételével minden kontinensen
megtalálhatók, kiváltképp a trópusi és szubtrópusi éghajlatú
területeken. Habár valamennyi sejt anyagcseréje termel bizonyos
mennyiség&udblac; h&odblac;t,
a modern hüll&odblac;fajok egyike sem képes
testh&odblac;mérsékletének állandó
értéken tartására, emiatt ezeket az
állatokat "<span class="new">hideg vér&udblac;eknek</span>" <i>(ektotermeknek)</i>
is nevezik. Testh&odblac;mérsékletük
többé-kevésbé a környezet
h&odblac;mérsékletének
függvényében változik, például
árnyékban leh&udblac;l, a napsütés
hatására pedig felmelegszik. Jelent&odblac;s
mértékben viselkedésükkel
szabályozzák testük h&odblac;fokát,
h&udblac;vös id&odblac;ben napoznak, meleg id&odblac;ben nyirkos,
árnyékos helyekre húzódnak.
H&udblac;vös környezetben testük természetesen
melegebb a környezetnél, akérgestekn&odblac;s
például meglehet&odblac;sen h&udblac;vös tengerekben
is rendszeresen el&odblac;fordul. Testében a meleg vért a
keringési rendszer a test középpontja felé
továbbítja, kiszorítva a hidegebb vért a
küls&odblac; részek felé. Természetes
él&odblac;helyén azonban a legtöbb hüll&odblac;
a <span class="new">meleg vér&udblac;</span> eml&odblac;sökhöz és madarakhoz
viszonyítva csak kismértékben szabályozza a
testh&odblac;mérsékletét. A
h&odblac;mérsékletszabályzás terén
megmutatkozó hátrány a hüll&odblac;k
számára el&odblac;nyt is jelenthet a
táplálkozásnál, ugyanis kevesebb
élelemre van szükségük a hasonló
méret&udblac; eml&odblac;sökhöz és madarakhoz
képest, amelyek a táplálékukból
kinyert energia jelent&odblac;s részét a szervezetük
melegen tartására fordítják. A
melegvér&udblac;ek általában gyorsabban mozognak,
de egy támadó vagy menekül&odblac;gyík, kígyó vagy krokodil is képes rendkívül nagy sebességet elérni. </p>
<p>A hüll&odblac;kkel és kétélt&udblac;ekkel a zoológia tudományán belül a herpetológia foglalkozik.</p>
<p>Egyes tekn&odblac;sfélék kivételével valamennyi hüll&odblac;t pikkelyek borítják.</p>
<p>A legtöbb hüll&odblac;faj tojásrakó <i>(ovoparia)</i>, a pikkelyes hüll&odblac;k rendjébe tartozó egyes fajok azonban félelevenszül&odblac;k <i>(ovoviviparia)</i>,
vagyis az utód még a tojás lerakása
el&odblac;tt kikel, emellett léteznek elevenszül&odblac;k <i>(viviparia)</i>
is, melyeknél a mészhéjú tojás ki
sem fejl&odblac;dik. Az elevenszül&odblac; fajok magzatait az
eml&odblac;sökéhez hasonló magzatburok veszi
körül.
Utódaik fennmaradását általában
megel&odblac;z&odblac; gondoskodással
próbálják biztosítani
(például a tekn&odblac;sökre jellemz&odblac;en
elássák a tojásokat, esetleg &odblac;rzik a
fészket, ahogyan a krokodilok).</p>
<p>A hüll&odblac;k több millió éve
léteznek. &Odblac;seik olyan kétélt&udblac;ek,
melyek szárazföldön és vízben
egyaránt éltek. T&odblac;lük eltér&odblac;en
a hüll&odblac;ket durva pikkelyek borítják,
és a tojásainak héja van. Ezek az
alkalmazkodások tették lehet&odblac;vé, hogy
elszakadjanak a vízt&odblac;l, és olyan
változataik fejl&odblac;djenek ki, amelyek sokféle
környezetben képesek élni. A ma él&odblac;
hüll&odblac;knek 4 f&odblac; rendje van: a Chelonia rend
(tekn&odblac;sök), a Crocodylia rend (krokodilok,
aligátorok, kajmánok, gaviál), a Rhynchocephalia
rend (hidasgyíkok) és a Squamata rend
(kígyók és gyíkok). Méretük
és testfelépítésük
különböz&odblac;, de vannak közös
tulajdonságaik is. Rendszerint a szárazföldön
tartózkodnak, és gerincesek (olyan állatok,
melyeknek csontváza és központi gerincoszlopa van).
B&odblac;rük pikkelyekkel vagy hártyával van
borítva, hogy megvédje &odblac;ket a
ragadozóktól és a kemény
földt&odblac;l. A hüll&odblac;k hidegvér&udblac;ek, a
nap és a földfelszín h&odblac;je melegíti fel
testüket.</p>
<p>A n&odblac;stény hüll&odblac;k petéit a
hímek bels&odblac;leg termékenyítik meg. A
kétélt&udblac;eknél ez a testen kívül
történik. A víz viszi a spermát a
petékhez.</p>
<p>A tojás bels&odblac; szerkezete: középs&odblac; magzatburok, szikzacskó, peteburok.</p>
<p><span style="font-weight: bold;"><a name="osztalyozas"></a>A hüll&odblac;k osztályozása</span><br>
</p>
<p>A klasszikus álláspont szerint a hüll&odblac;k
közé tartozik valamennyi magzatburkos állat, a
madarak és az eml&odblac;sök kivételével.
Tehát a hüll&odblac;k úgy
definiálhatók, mint a <a href="harmad.html">krokodilok</a>, aligátorok, hidasgyíkok, gyíkok, <a href="masod.html">kígyók</a>,
ásógyíkalakúak és
tekn&odblac;sök csoportja, amelyek együttesen a
hagyományos <i>Reptilia</i> (a latin <i>repere</i>,
„kúszás” szóból)
osztályt alkotják. Ez a definíció ma is
érvényes.</p>
<p>Egyes <span class="new">taxonómusok</span> nemrégiben felvetették,
hogy a taxont, minden leszármazottját beleszámítva monofiletikus
csoportként lehetne kezelni. A fenti definíció szerint ugyanis, a
madarakat és az eml&odblac;söket
elkülönítve kezelik, habár mindkét
csoport az &odblac;si hüll&odblac;kb&odblac;l
fejl&odblac;dött ki. <span class="new">Colin Tudge</span> így ír err&odblac;l:</p>
<dl>
<dd><i>Az eml&odblac;sök egy klád, és ebb&odblac;l
következ&odblac;en a kladisztikusok szívesen
elfogadják a hagyományos</i> Mammalia <i>taxont; és a madarakét is, amelyek egy kládként alkotják az</i> Aves <i>taxont, a</i> Mammalia <i>és az</i> Aves <i>pedig tulajdonképpen szubkládjai az</i> Amniota <i>(magzatburkosok)
kládjának. A hagyományos definíció
szerint azonban a hüll&odblac;k nem alkotnak kládot,
csupán egy, az Amniota kládba tartozó
szekciót: amely azután maradt, miután a</i> Mammalia <i>és az</i> Aves <i>máshová került. <span class="mw-redirect">Szinapomorfiák</span>
alapján nem definiálható megfelel&odblac;
módon. Definiálható azonban a
jellegzetességek kombinációin, illetve azok
hiányán keresztül: a hüll&odblac;k olyan
magzatburkosok, amelyeknek nincs sz&odblac;re, sem tollai. A
kladisztika szerint a legmegfelel&odblac;bb, ha kijelentjük, hogy a</i> Reptiliába <i>a 'nem madár, nem eml&odblac;s magzatburkosok' tartoznak.</i> </dd>
</dl>
<p>Némelyik kladisztikus monofiletikus csoporttá definiálta át a <i>Reptiliát</i>,
besorolva a klasszikus hüll&odblac;k mellé a madarakat
és (kapcsolataik révén) esetlegesen az
eml&odblac;söket is. Mások azonban nem hoztak létre
egyesített taxont, hanem különböz&odblac;
osztályokra bontva tartják számon &odblac;ket. A
biológusok egy része szerint a négy f&odblac; rend
közös jellemz&odblac;i fontosabbak a kapcsolataiknál,
továbbá szerintük a madarakat és az
eml&odblac;söket is tartalmazó <i>Reptilia</i> rend
már zavaróan eltérne a hagyományos
rendszert&odblac;l. Számos biológus kompromisszumos
megoldásként csillaggal jelöli aparafiletikus csoportokat (például <i>Reptilia</i>* osztály). Colin Tudge az alábbi módon ismerteti ezt a rendszert:</p>
<dl>
<dd><i>Ennek analógiájára a hagyományos</i> Amphibia <i>osztály</i> Amphibia<i>*
lesz, mivel némelyik &odblac;si
kétélt&udblac;t&odblac;l származik valamennyi
magzatburkos állat</i> (Amniota)<i>; és a</i> Crustacea <i>törzs így</i> Crustacea<i>* lesz, mivel ebb&odblac;l származnak a rovarok és a <span class="new">soklábúak</span> (<span class="mw-redirect">százlábúak</span> és ezerlábúak).
Ha elhisszük amit a zoológusok egy része
állít, hogy a soklábúakból
fejl&odblac;dtek ki a rovarok, akkor ez a csoport a</i> Myriapoda<i>* nevet kell hogy kapja….ezt a szabályt követve pedig a csillagozatlan</i> Reptilia <i>az</i> Amniota <i>szinonimája lesz és tartalmazni fogja a madarakat és az eml&odblac;söket is, miközben a</i> Reptilia<i>* a röpképtelen, nem eml&odblac;s magzatburkosokat fogja jelölni.</i></dd>
</dl>
<p>Az újabb egyetemi szakkönyvek szerz&odblac;i, például Benton,
más kompromisszumos megoldást javasolnak, amely szerint a
hagyományos besorolások mellett tüntetik fel a
filogenetikus kapcsolatokat. Ebben az esetben a hüll&odblac;k a <i>Sauropsida</i>, az eml&odblac;sszer&udblac; hüll&odblac;k pedig a <i>Synapsida</i>
osztályba tartoznak, a madarak és az eml&odblac;sök
pedig saját hagyományos osztályaikban maradnak.</p>
<p><span style="font-weight: bold;"><a name="evolucio"></a>A hüll&odblac;k evolúciója</span><br>
</p>
<p>A szoros értelemben vett hüll&odblac;k vagy szauropszidák <i>(Sauropsida</i> vagy <i>Reptilia)</i> els&odblac; ismert faja a <i><span class="new">Hylonomus lyelli</span></i>. Ez a legrégebbi ismert hüll&odblac; körülbelül 20-30 centiméter hosszú volt. Felmerült ugyan, hogy a <i><span class="new">Westlothiana lizzae</span></i>
nev&udblac; faj még korábban élt, de err&odblac;l
a kés&odblac;bbiekben megállapítást nyert,
hogy inkább a kétélt&udblac;ekhez állt
közel, mint a magzatburkosokhoz. A <i>Petrolacosaurus kansensis</i>, valamint a <i><span class="new">Mesosaurus</span></i> nem fajai szintén a hüll&odblac;k legels&odblac; képvisel&odblac;i közé tartoztak.</p>
<p>Az igazi hüll&odblac;k két ágon fejl&odblac;dtek
tovább. A körülbelül 300 millió éve
elkülönültanapszidák <i>(Anapsida)</i> masszív koponyáján
csupán néhány lyuk található az orr,
a szemek és a gerincoszlop számára. Az
anapszidákat túlél&odblac;
tekn&odblac;söké is hasonló
felépítés&udblac;, de er&odblac;sen vitatott
kérdés, hogy a koponyájuk nem
kés&odblac;bb, páncélzatuk kialakulás
közben fejl&odblac;dött-e vissza ebbe a stádiumba.
Jelenleg mindkét elmélet mellett komoly érvek
szólnak.</p>
<p>A diapszidák <i>(Diapsida)</i> alosztályához
tartozó hüll&odblac;knél a szemüregek
mögött, kissé fölöttük egy-egy
újabb nyílás (az úgynevezett <span class="new">halántékablak</span>)
alakult ki. A diapszidák fejl&odblac;dése mintegy 280
millió éve két ágra bomlott. Ezek egyike a <i><span class="new">Lepidosauromorpha</span></i>, amelybe a mai kígyók, gyíkok, hidasgyíkok és egyesek szerint a kihalt mezozoós tengeri hüll&odblac;k tartoznak) és az <i>Archosauromorpha</i>, amelyb&odblac;l a pteroszauruszok, dinoszauruszok
és több más rend kihalásával
mára csak a krokodilok és a dinoszauruszokból
kifejl&odblac;dött madarak maradtak.</p>
<p>A legels&odblac; masszív koponyájú
magzatburkosokból már mintegy 310 millió
éve kiváltak azeml&odblac;sök &odblac;sei, az eml&odblac;sszer&udblac; hüll&odblac;k vagy szinapszidák <i>(Synapsida)</i>.
Az eml&odblac;sszer&udblac; hüll&odblac;knek a
diapszidákhoz hasonló halántékablaka volt.
Ez egyrészt könnyíti a koponyát,
másrészt több helyet biztosít az
állkapocsizmoknak. Bár gyakran a
szauropszidáktól származtatják az
eml&odblac;sszer&udblac; hüll&odblac;ket is, ezek
valójában nem tagjai a <i>Sauropsida</i> vagy <i>Reptilia</i> osztálynak.</p>
<p>A <b>Lepidosauromorpha</b> ág két öregrendje közül a sauropterygiák
kihaltak; a Lepidosauria öregrendb&odblac;l pedig mintegy 260
millió éve különült el a felemásgyíkok fejl&odblac;dése – ezeknek
mára mindössze két faja maradt életben az Új-Zéland <span class="new">Északi szigete</span> körüli apró szigetkéken.</p>
<p>Az <b>Archosauromorpha</b> ágban a dinoszauruszok
fejl&odblac;désének kezdeti szakaszában, mintegy
240 millió éve különültek el
t&odblac;lük akrokodilok <i>(Crocodilia)</i> &odblac;sei <i>(Crurotarsi)</i>,
majd uralmuk vége felé, körülbelül 120
millió éve fejl&odblac;dtek ki egy csoportjukból a
madarak &odblac;sei, a hüll&odblac;medencéj&udblac; dinoszauruszok <i>(Saurischia)</i>.</p>
<p><span style="font-weight: bold;"><a name="keringes"></a>Keringés</span><br>
</p>
<p>A legtöbb hüll&odblac; keringési rendszerét
egy három üreg&udblac;, két pitvarra és egy
változóan tagolt kamrára osztottszív
m&udblac;ködteti. A szívb&odblac;l egy pár aorta
vezet ki. Ennek ellenére a szíven
átáramló véráramban
folyadékdinamikai okokból kissé keveredik az
oxigéndús és az oxigénhiányos
vér. A véráram iránya
megváltoztatható, hogy következében az
oxigénhiányos vér a test, az
oxigéndús vér pedig a tüd&odblac; felé
áramoljon – ezzel az állat hatékonyabban
szabályozza h&odblac;mérsékletét és
tovább maradhat a víz alatt. A hüll&odblac;k
között érdekes kivételek is
találhatók. A krokodilok bonyolult
négyüreg&udblac; szíve például
merülés közben képes
háromkamrásként m&udblac;ködni, egyes kígyók és gyíkok (például a varánuszok és a pitonok)
háromkamrás szíve viszont az
összehúzódás közben
négykamrásként m&udblac;ködik, mert egy izmos
taraj egyesíti a kamrát, amikor a szív
kitágul és felosztja, amikor
összehúzódik. A tarajnak
köszönhet&odblac;en a pikkelyes hüll&odblac;k
képesek két különböz&odblac;
kamranyomást létrehozni, mint ahogy az
eml&odblac;sök és a madarak is.</p>
<p><span style="font-weight: bold;"><a name="legzorendszer"></a>Légz&odblac;rendszer</span><br>
</p>
<p>Minden hüll&odblac; tüd&odblac;vel lélegzik. A vízi
tekn&odblac;sök b&odblac;rének átereszt&odblac;képessége
nagyobb, egyes fajok <span class="new">végbelénél</span> pedig kopoltyúk fejl&odblac;dtek ki.
Az alkalmazkodás azonban nem olyan mérték&udblac;,
hogy a légzéshez nélkülözhet&odblac;
lenne a tüd&odblac; használata. A tüd&odblac;
szell&odblac;ztetése a hüll&odblac;k f&odblac;bb
csoportjainál másként alakult ki. A pikkelyes
hüll&odblac;knél ez a feladat a hosszirányú
izmokra hárul, amelyek a mozgáshoz is
szükségesek. Így intenzív mozgás
esetén az állatnak vissza kell tartania a
lélegzetét. Vannak azonban kivételek
ezalól; a varánuszok és más
gyíkfajok torokizmaikat felhasználva <span class="new">buccális szivattyúzást</span>
alkalmaznak a szokványos „axiális
légzésük”
kiegészítésére. Ez a módszer
lehet&odblac;vé teszi az állat számára,
hogy intenzív mozgás közben is teljesen
megtöltse a tüdejét és így hosszú
id&odblac;n át aktív maradjon. A <span class="new">tegu</span> gyíkok proto-<span class="new">diafragmával</span>
rendelkeznek, mely elkülöníti a mellüreget a
hasüregt&odblac;l. Habár mozgatni nem képes a
tüd&odblac;t, a zsigerek megtartásával
megkönnyíti annak kitágítását.
A krokodilok diafragmája az eml&odblac;sökéhez
hasonlít, azzal a különbséggel, hogy az izmok
hátrahúzzák a szeméremcsontot (amely a
krokodilok <span class="new">medencéjénél</span> mozgatható), lefelé mozdítva a májat, helyet szabadítva fel ezzel a tüd&odblac; kitágulásához.</p>
<p>A tekn&odblac;sök légzése számos
tanulmány tárgyát képezi, jelenleg azonban
csak néhány faj légzési folyamata ismert
meglehet&odblac;s alapossággal, a többiére ez
alapján lehet következtetni. Az eredmények azt
mutatják, hogy a szárazföldi és a tengeri
tekn&odblac;sök légz&odblac;rendszere
eltér&odblac;en m&udblac;ködik. Mivel a
tekn&odblac;sök páncélja merev, ezért nem
teszi lehet&odblac;vé, hogy a tüdejük más
magzatburkos állatokéhoz hasonlóan
kitáguljon és összehúzódjon a
leveg&odblac; áramoltatása közben. Némelyik
fajnál, például azindiai leffenty&udblac;stekn&odblac;snél <i>(Lissemys punctata)</i>
egy izomlemez burkolja be a tüd&odblac;ket, melynek
összehúzódásakor az állat
kilélegzik. Nyugvóhelyzetben a tekn&odblac;s képes
behúzni a lábait a testüregébe,
kiszorítva a leveg&odblac;t a tüd&odblac;b&odblac;l. A
lábak kinyújtásával a tüd&odblac;ben
lecsökken a nyomás, melynek hatására a
leveg&odblac; beáramlik. A tüd&odblac; a
páncél fels&odblac; részéhez
kapcsolódik, alul pedig (köt&odblac;szöveteken
keresztül) a zsigerekhez. Egy sor (a diafragmához
hasonló) speciális izom segítségével
a tekn&odblac;sök képesek zsigereiket fel-le mozgatni,
hatékonyabbá téve ezzel a
légzésüket, mivel ezek az izmok az
elüls&odblac; lábakhoz kapcsolódnak
(valójában az izmok többsége az
összehúzódás során benyúlik a
lábak üregeibe). A mozgás során
történ&odblac; légzés még
kutatás tárgyát képezi mindhárom
fajnál, azonban úgy t&udblac;nik, hogy
különböz&odblac;képpen m&udblac;ködik. A
feln&odblac;tt n&odblac;stény tengeri tekn&odblac;sök
például nem képesek lélegezni, amíg
a fészkel&odblac;helyük felé tartanak. A
szárazföldön való mozgás közben
visszatartják a lélegzetüket és csak akkor
vesznek leveg&odblac;t, amikor megpihennek. Az észak-amerikai <span class="new">dobozpáncélú tekn&odblac;sök</span>azonban
járás közben is tudnak lélegezni
és a folyamathoz nem szükséges a lábak
mozgatása. Feltehet&odblac;en a hasizmaikat használják a
leveg&odblac;vételnél. A vörösfül&udblac;
ékszertekn&odblac;sök
tudnak ugyan leveg&odblac;t venni a haladásuk során is,
de lélegzetvételeik kisebbek, ami azt jelzi, hogy a
lábak mozgása és a légz&odblac;rendszer
némiképp zavarják egymást. A
dobozhátú tekn&odblac;sök akkor is képesek
lélegezni, ha lábaikat teljesen a
páncéljukba húzzák.</p>
<p>A legtöbb hüll&odblac;nek nincs második
szájpadlása, ami azt jelenti, hogy vissza kell tartaniuk
a leveg&odblac;t, amíg nyelnek. A krokodiloknál
kifejl&odblac;dött egy csontos második
szájpadlás, amely lehet&odblac;vé teszi a
légzést akkor, amikor az állat igyekszik elnyelni
a zsákmányát (emellett pedig megvédi azagyat az esetleges rúgásoktól). A <span class="new">szkinkeknél</span>
(Scincidae család) különböz&odblac;
fejlettségi állapotban szintén
megtalálható a csontos második
szájpadlás. A kígyók ehelyett
kitágítják a légcsövüket, melynek
toldalékai húsos
szívószálként kiugranak, hogy
lehet&odblac;vé tegyék az állat
számára a folyamatos légzést, a lenyelni
kívánt zsákmány
méretét&odblac;l függetlenül.</p>
<p>A krokodilok egy régi hiedelem szerint sírnak
evés közben. Számos irodalmi m&udblac;ben szerepel
ez a meglep&odblac; állítás,
különféle mesés magyarázatokkal, mint
például hogy a krokodil b&udblac;ntudatot érez.
Valójában természetesen nem
sírásról van szó. A krokodil azért
távolít el folyadékot a testéb&odblac;l,
hogy több hely jusson a leveg&odblac; számára. Ehhez
járul az a tény, hogy a krokodil orrürege
rendkívül kicsi.</p>
<p><span style="font-weight: bold;"><a name="kivalasztas"></a>A kiválasztás</span><br>
</p>
<h3> </h3>
<p>A kiválasztás nagyrészt két vese segítségével történik. A diapszidák
húgysava f&odblac;ként a nitrogén mellékterméke; a
tekn&odblac;sök az eml&odblac;sökhöz hasonlóan többnyire
karbamidot
választanak ki. A hüll&odblac;k veséje az
eml&odblac;s&odblac;kével és a madarakéval
ellentétben nem képes a testfolyadékuknál
s&udblac;r&udblac;bbvizeletet termelni. Ennek az az oka, hogy <span class="new">nefronjukból</span> hiányzik egy speciális struktúra, amelyet <b>Henle-féle kacs</b>nak
neveznek. Néhány faj képes ugyan vizet juttatni a húgyhólyagjába, de
számos hüll&odblac; kénytelen a vastagbelét és a kloákáját
használni a víz kieresztésére.
Némelyik hüll&odblac; az orr és a nyelv
sómirigyein keresztül szabadul meg a feleslegessótól. </p>
<h3> <span id="Idegrendszer" class="mw-headline"><a name="idegrendszer"></a>Idegrendszer</span> <span class="editsectionmoved"></span></h3>
A hüll&odblac;k idegrendszere fejlettebb, mint a
kétélt&udblac;eké és számos
tulajdonsága emlékeztet az eml&odblac;sökére
és a madarakéra. Az emberhez hasonlóan
tizenkét koponyaideg-párral rendelkeznek (a fejletlen
gerincesek közül els&odblac;ként). Agyuk két
féltekére oszlik, mérete nem haladja meg a
testtömegük 1%-át, ennek azonban elég nagy
részét képesek hasznosítani.
Érzékszerveik rendkívül kifinomultak,
különösen a kígyóké, amelyek
Jacobson-féle szerve járulékos
szaglószervként segíti a nyelv
öltögetésével a szájba juttatott
illatanyagok érzékelését. Emellett
némelyik kígyófaj
(óriáskígyók,
csörg&odblac;kígyók) a zsákmány
felderítését megkönnyít&odblac;
infravörös sugarakat (h&odblac;sugarakat)
érzékel&odblac; gödörszervvel is rendelkezik,
melynek képét agyuk neuronhálózata teszi
élessé. A kaméleonok központi idegrendszere
egy összetett mechanizmus révén képes
megváltoztatni az állat speciális pigmentjeinek
színét.<br>
<h3><span id="Szaporod.C3.A1s" class="mw-headline"><a name="szaporodas"></a>Szaporodás</span> <span class="editsectionmoved"></span></h3>
<p>A legtöbb hüll&odblac; ivarosan szaporodik. A hímek
a tekn&odblac;sök kivételével dupla
cs&odblac;szer&udblac; nemi szervvel rendelkeznek, melyet <i>hemipenis</i>nek
neveznek. A szárazföldi és a tengeri tekn&odblac;söknek csak
egyetlen pénisze van. A tekn&odblac;sök kizárólag tojásokat
raknak le, a gyíkok és a kígyók
között vannak elevenszül&odblac;k is. A nemzés a
farok tövénél található
kloákán keresztül történik, amely egyben
a hüll&odblac;k végbélnyílása is.<br>
</p>
<p>Léteznek ivartalanul szaporodó pikkelyes
hüll&odblac;k, melyek közül jelenleg a
gyíkoknál hat család, a
kígyóknál pedig egy faj ismert. Egyes pikkelyes
hüll&odblac;knél a n&odblac;stényekb&odblac;l
álló populáció is képes az
anyaállatok egynem&udblac;, diploid <span class="new">klónjainak</span> létrehozására. Az ivartalan szaporodás, avagy <span class="new">partenogenezis</span> számos <span class="new">gekkófajra</span> jellemz&odblac;, de elterjedt a tejufélék (különösen az <i>Aspidocelisek</i>) és a <span class="new">nyakörvesgyíkfélék</span> között is. A partenogenetikus fajok közé tartoznak még a kaméleonok, az <span class="new">agámák</span>, az <span class="new">éjszakai gyíkok</span> és a vakkígyófélék.</p>
<p>A magzatburkosok tojásait b&odblac;r- vagy mészszer&udblac; héj védi, az <span class="new">embriót</span> pedig magzatburok veszi körül. A fejl&odblac;dés során nincs lárvaállapot</p>
<br>
<p><a style="border: 0px none currentcolor;" id="irc_mil" href="file:///url?sa=i&rct=j&q=r%C3%B3ka+rajz&source=images&cd=&cad=rja&docid=-LgOxf6uQ_NKIM&tbnid=1UgRGvmxcLdMVM:&ved=0CAUQjRw&url=http%3A%2F%2Fhu.stockfresh.com%2Fimage%2F1654428%2Fbig-eyes-fox&ei=W_gHUZvcNcrMtQajmYHoBg&bvm=bv.41524429,d.Yms&psig=AFQjCNEXOQaRYjSzRQaHaWD3MKCo3_VPrw&ust=1359563228215421" data-ved="0CAUQjRw"><img style="margin-top: 34px; width: 163px; height: 137px;" id="irc_mi" src="http://stockfresh.com/thumbs/zsooofija/1654428_szemek-r%C3%B3ka-aranyos-j%C3%B3kedves-rajz-baba.jpg"></a></p>
<p><br>
</p>
<br>
<br>Partneroldalak: <br>
<a href="http://domain.domainshop.hu/domain.html" alt="tárhely domainregisztráció">Domain regisztráció tár és szerverszolgáltatások: domain domainnév tárhely e-mail, imap, pop3</a><br>
<a href="http://www.webtar.hu" alt="tárhely donainregisztráció">www.webtar.hu</a><br>
<a href="http://www.micropay.hu" alt="micropay">www.micropay.hu</a><br>
<a href="http://www.ingyenweb.hu" alt="ingyenweb">www.ingyenweb.hu</a><br>
<a href="http://www.videok.hu" alt="Videók">www.videok.hu</a><br>
<a href="http://www.xn--antikvrium-x4a.hu" alt="Antikvárium">www.antikvárium.hu</a><br>
<a href="http://www.ftpdir.hu" alt="ftpdir">www.ftpdir.hu</a><br>
<a href="http://xn--fotk-sqa.hu" alt="fotók">www.fotók.hu</a><br>
<a href="http://www.randi.hu" alt="Randi">www.randi.hu</a><br>
<a href="http://www.licit.hu" alt="Licit">www.licit.hu</a><br>
<a href="http://www.napivicc.hu" alt="vicc">www.napivicc.hu</a><br>
<a href="http://www.gyertyalang.hu" alt="gyertyagyújtás">www.gyertyalang.hu</a><br>
<a href="http://www.xn--helyesrs-fza2j.hu" alt="helyesírás.hu">www.helyesírás.hu</a><br>
<a href="http://domain.webtar.hu/domain.html" alt="Domain regiszráció és tárhely">Domain regisztráció</a><br>